„2024. október 24.-én tárgyalás lesz a Budapest Környéki Törvényszéken a kisfiam ügyében. Azt fogják eldönteni, lehet-e édesanyja a kisfiamnak, vagy pszichésen problémás emberek szexuális játékszere lesz továbbra is, a segítségkérés lehetősége nélkül.

A fiam apja, egy nagyon befolyásos, jó kapcsolatrendszerrel rendelkező férfi - aki évekkel ezelőtt a szemembe mondta, hogy bosszút fog állni rajtam, mégpedig úgy, hogy az a lehető legjobban fájjon - adott be kérelmet, hogy jogi értelemben se lehessek a kisfiam édesanyja, vagyis az anyakönyvi bejegyzésen túl semmi. Se felügyeleti, sem együttdöntési, de még kapcsolattartási jog sem illessen meg.

Ezt első fokon kimondták, hogy soha többé nem lehetek a kisfiam édesanyja.

A szóbeli indoklás szerint: igaz, hogy a szakértők szerint is a fiam kötődése szempontjából elsődleges személy vagyok, nem követtem el vele szemben semmilyen bűncselekményt, velem akar lakni/élni, sír utánam, kifogástalan kapcsolatunk van, de a bíróság úgy látja, ennek a gyereknek nincs szüksége az édesanyjára. Majd a bíróság azt ecsetelte, hogy azért nem, mert a hatóságok hibáival szemben jogorvoslatokat kértem. Vagyis nem vagyok hajlandó a korrupt, elfogult, visszaéléseket elkövető hatóságok szándékos jogsértései felett szemet hunyni. Ez pedig annyira zavarja a bíróságot, hogy nem számít, hogy a gyerekem esetleg belehal, de engem és gyerekemet is azzal büntet, hogy elszakít minket egymásból és eltilt.   

A fiam apjának felsége 2021 óta szexuálisan abuzálja - információm szerint - a fiamat és a hatóságok egész egyszerűen nem hajlandóak ezt kivizsgálni. Csatolok Önöknek hangfelvételeket, amelyeken a kisfiam beszámol róla, hogy az apja akkor 42 éves felesége megszoptatta az akkor 9 és fél éves fiamat. Igaz, legalább akkor már a fütyijét nem fogdosta. Csatolok hangfelvételt, amin elmondja a kisfiam, baj lett belőle, hogy elmondta nekem ezt és arra vették rá, mondja azt, hogy „ő kezdeményezett”. Valamint csatolok még egy hangfelvételt, amin a kisfiammal arról beszélgetünk, amit korábban már sokszor mondott, hogy azt állítják neki rólam, hogy „elraboltam, el is akarom rabolni és ne higgyen nekem”.

Totális ellennevelés zajlik és teljes egészében a szülői elidegenítés a gyermek agymosása, amiben egy pszichológus is közreműködik.

Kértem a szexuális abúzus vizsgálatát. Úgy, hogy egyébként a jelzőrendszer is jelzett a bíróság, a rendőrség és a gyámhivatal felé is.

Ugyanakkor a városi rendőrkapitányság, ahol egyébként a fiam apjának felnőttkorú gyereke dolgozik, nem jeleskedett az ügy feltárásában.

Azonnal ki kellett volna emelni a kisfiamat a családból és azonnal szakértőhöz vinni. Ennek ellenére a rendőrkapitányság csak 9 hónappal később vizsgáltatta a kisfiamat. A gyermek ilyen ügyben 6 hónapon belül vizsgálható.

A bíróságon kértem a megelőző távoltartás elrendelését, amire azt válaszolták elutasítják, mert jogi képviselet nélkül nyújtottam be. Nincs kötelező jogi képviselet ilyen ügyben. Még a 3 napon belül kötelezően megtartandó tárgyalást sem tartották meg. Valamint arra hivatkoztak, hogy nem én vagyok jelenleg a szülői felügyeleti jog gyakorlója. Az azonban nem számított, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlója a társtettes, ugyanis tudott a szoptatásról, fütyi fogdosásról, de nem hogy nem akadályozta meg, egyetértett azzal.

Szóval nem történt semmi.

Nem adtam fel. Feljelentést tettem. Elutasítottak azzal, hogy nem történt bűncselekmény. Továbbá, hogy a feljelentés nem jogosulttól származik és hasonlók. Mi az, hogy nem jogosulttól származik? Egy közvádas bűncselekményben bárki tehet feljelentést, a hatóság pedig, ha értesül arról, köteles feljelenteni az elkövetőt és eljárni.  A jelzőrendszer jelzett! Semmi nem történt. Mindent megszűntettek, mindent elutasítottak.

A fiam következetesen beszélt mindig az esetről. Szakértőnél is. Majd a vegzálások miatt és mert azt mondták neki, ha nem hagyja abba, akkor nem láthat soha többé, tagadásba vonult. Ez a kiskorú befolyásolása, a pszichés és érzelmi bántalmazáson túl. Ugyanakkor addigra megvolt a tanúmeghallgatás és a hangfelvételek is ismertetésre kerültek és a gyámhivatal előtt indult védelembe vételi eljárás során a fiam tagadta az elkövetést, az elkövető - a gyermekem apjának felesége - pedig beismerte azzal, hogy „így akart a fiammal anya-gyerek kapcsolatot építeni”.

Megszüntették a védelembe vételi eljárást. Budapest XII kerületi Gyámhivatal. A döntést azzal indokolták, hogy nincs szükség védelembe vételre, a gyerek körül minden rendben van.

Azóta viszont annyit bántják a kisfiamat, hogy már teljesen ellenem fordult. Valamint kerültek a polgári eljárásba és büntető vizsgálatokba is hamis iratok, bizonyítékok és nem indul eljárás az elkövetővel, az apával szemben. Hiába kérek szakértőt, hiába csatolom az eredeti iratokat, hiába indítványozom, hogy itt bizony bűncselekmény van, tessék lépni, hiába teszek feljelentést. Semmi.

Bekerült a polgári eljárásba (amiben az összes, fiamhoz kapcsolódó jogomat kívánják elvenni) olyan nyilatkozat, amely állítólag a fiamtól származik, amiben az állítják, befolyásolni próbálom és ezt a fiam mondta. Közben kiderült: a nyilatkozat hamis. A gyerek neve alatt, de nem a gyerek tette, hanem az apuka és beadta úgy a családsegítő szolgálaton keresztül, mintha a gyerektől származna (ami ugye polgári peres eljárásban elkövetett hamis tanúzásra rábírás volna, ha csak a kísérleti szakban maradt volna, de magvalósult így elkövetett minden résztvevő részéről, valamint ebbe egy kiskorút vontak bele, a fiamat, ami minősítő körülmény).

Rögtön azután, hogy kiderült, a kisfiam elmondta, hogy abuzálják, rendszeresen távoltartásokat kérnek velem szemben, mert akkor a kisfiam nem találkozhat velem és nem tud segítséget kérni. A végeredmény pedig az, hogy ha el leszünk vágva egymástól, a fiam nem tud többé segítséget kérni és továbbra is a játékszerük lehet, sose derül ki, miket tesznek vele.

Apuka ellen semmiért nem indul eljárás.

A rendőrségen velem szemben hamis nyilatkozatokat tesz, hamisan vádol. A rendőrség felderíti, bizonyítékot maga szerez az elkövetésre - és mégsem történik semmi.

Az apuka a járásbíróságon folyamatban volt büntetőügyben hamis iratokat csatolt. Sem hivatalból, sem indítványra, sem feljelentésre nem történt semmi. Az valódi iratokat nem vették figyelembe, de a hamis iratokat perdöntő jelentőségűnek értékelték és az elítélésemben szerepet játszottak.

Jogilag is rendezetten vittem a kisfiamat külföldre a közös felügyelet alatt, hozzájárulással letelepedéshez, majd a felügyelet az enyém lett, az apa pedig később sem kérte, hogy hozzam haza a kisfiamat, hanem feljelentett, hogy „elraboltam” a gyermekemet. Tagadta, hogy tudná, hol vagyunk és, hogy keresem vele a kapcsolatot, amire ő nem válaszolt egyszer sem. Tagadta a hozzájárulást is. Kiderült ez eljárásokban, hogy folyamatosan hazudott, de engem elítéltek, vele szemben semmiért nem indult eljárás.

A bíró a kérdésemre, azt válaszolta, nem tesz feljelentést, nem érdekli. A rendőrség sem tett semmit annak ellenére, hogy az apa belehazudott a képükbe, a hatóságot félrevezette.

Egy másik polgári peres eljárásban szintén csatolt hamis iratokat, a helyzet ugyanez lett.

Itt a bíró a kérdésemre nem is válaszolt.

Mindkét ügyet lezárták és mindkét ügyben a hamis iratokat elfogadták. A vak is látja, hogy hamis, de még csak nem is vizsgálták.

Tehát jelenleg a kisfiam egy olyan helyzetben van, ahol a sérelmére - információm szerint - szexuális abúzus történik/történt több esetben. Engem pedig végleg, akár hamis bizonyítással, hamis feljelentéssel távol akarnak tartani tőle.

Ami a legnagyobb baj, hogy a fiam több esetben szökést és szuicid cselekményt helyezett kilátásba. Ma már akkora lojalitás konfliktussal küzd, amit nem tud uralni és a Stockholm szindróma összes jelét is hozza.

A történet persze ennél sokkal hosszabb és 11 év jogsértéssel, bántalmazásokkal, hatósági mulasztásokkal és visszaélésekkel van tele. A gyermekem pedig már 11 és fél éves. Az egész élete az apja bűncselekményeiről szól.

Egy utolsó adalék: az apát - és a feleségét is - 2009 óta több pszichiáter kezelte már.

Könyörgöm, vegyék már észre, hogy a kisfiam tényleg belehalhat a hatóságok impotens hozzáállásába, érzéketlenségébe!”

(Fotók: illusztráció)