A vádirat szerint az elkövető és unokaöccse között polgári jogi jellegű vitájukból fakadóan feszült viszony alakult ki, azonban a sértett rendszeresen elvégezte a vádlott lakóhelyéül szolgáló, közös tulajdonú ingatlannál adódó munkákat, gondozta a kertet.

A férfi 2022. szeptember 17-én, délután is átment a nagybátyjához, hogy lenyírja a füvet. Munka közben a kertszomszéddal beszélgetett, majd később bement a házba, ahol a vádlottat igyekezett meggyőzni, hogy fizesse a rezsiköltségeket. Eközben a férfit telefonon kereste az édesapja, és miután nem érte el, a szomszédot kérte meg, nézzen utána, fia ott van-e a nagybátyjánál.  A szomszéd ezért átment a vádlotthoz, és az előszobában, a bejárati ajtónál megállva mondta a fiatalembernek, hogy keresi az édesapja, majd a vádlotthoz fordult, akin egy héttel korábbi sérelmét kérte számon.   

Az elkövető ekkor indulatossá vált, és felszólította szomszédját, hogy távozzon, majd megpróbálta kitaszítani az ajtón, mire a férfi kisebb erővel ellökte magától. A vádlott még dühösebb lett, és a nadrágzsebéből elővett, közel 10 cm pengehosszúságú késsel - kis erővel - kétszer is mellkason szúrta a szomszédját. A sérült férfi védelmében közbelépett az unokaöccse, akit a vádlott szúró-kaszáló mozdulatokkal szintén megsebesített, és még akkor is megvágta a hátát, amikor az már menekülni próbált. Végül mindkét férfi kiszaladt az utcára, és onnan hívták telefonon a mentőket.

A szúrások következtében a szomszéd nyolc napon belül gyógyuló, míg az unokaöcs életveszélyes sérülést szenvedett, ugyanakkor a bántalmazás olyan jellegű volt, amely a vádlott által is felismerhetően mindkét sértettek halálát okozhatta volna.

A főügyészség a vádiratában az elkövetővel szemben fegyházbüntetés kiszabását és a közügyek gyakorlásától történő eltiltását indítványozta az ügyben ítéletet hozó Veszprémi Törvényszéknek.