"Kitettem Marikát, aztán parkolóhelyet kerestem a környéken, de nem találtam. Gondoltam, körözök egy darabig. Közben elfogyott a cigim, beugrottam hát egy trafikba. Amikor kijöttem, már vártak a rendőrök" — kezdett bele a történetbe Tóth úr.

"Magáé a kocsi és az igazolvány?" — kérdezték az egyenruhások. "A feleségemé" — válaszolta László. "Hol van? Magával van?"

"Nem kérem, egy barátnőjével beszélget."

"Akkor most megbilincseljük vagy jön magától?"

"Hova, kérem?"

"A kapitányságra!"

Lászlót közrefogták a rendőrök, és bevitték, mint egy tetten ért bűnözőt. Jó fél napot tartották bent, addig faggatták, vallatták, okirat-hamisítással gyanúsították meg. Fél négy is elmúlt már, mire kiengedték. Felesége közben el sem tudta képzelni, mi történhetett a férjével. Tóth Lászlót bíróság elé állították, mint egy bűnözőt. Végül nem csukták börtönbe. A bíróság pénzbüntetésre ítélte, de méltányosságból végül ezt is felfüggesztette három évre.

"Nem értem a rendőrséget. Ha Tóth László például kórházba vitte volna a feleségét, és egyedül kell hazajönnie, ezzel az erővel akkor onnan is bevihették volna a kapitányságra" — vélekedett az esetről Ignéczi Tibor, a mozgáskorlátozottak érdekeit védő Ember Egyesület alelnöke. Ignéczi nem érti, „miért nem azokkal a maffiózókkal foglakozik a hatóság, akiknek tényleg semmi közük a mozgáskorlátozott igazolványhoz."

"Bárki láthatja, milyen sok drága terepjáró parkol igazolvánnyal a városban! Ők vajon tényleg mozgáskorlátozottak? Nem tudhatja senki, hiszen őket nem merik igazoltatni a rendőrök!" — jegyezte meg az alelnök.

A rendőrség illetékesei lezárt ügyekben sosem nyilatkozik, ezúttal sem tették meg.

Privatkopo.hu: A kopasz, kigyúrt, luxusterepjárós „rokkantak” ellenőrzéséhez bátorság kellene, annak pedig erősen híján vannak rendőreink…