A becsületes ártatlan áldozatok nem akarják vállalni az arcukat - vajon miért nem?

Minden piramisjáték ipari méretekben ontja magából az ártatlanokat. Meg az áldozatokat. Utóbbiakat főleg.

Az elmúlt években a Daxio és az EarnCorp kínált nagyszerű alternatívát az ártatlan áldozattá válásra. Olyan, látszólag vezérként vitézkedő, de valójában a megkopasztó rendszerek által kiforgatott szerencsétlenek ők, akikre érdemes odafigyelniük a szeretetszolgálatok szociális részlegeinek - mielőtt még éhen halnának a lelket is felemésztő szegénységben.

A Privátkopó úgy véli, hogy mindenképpen érdemes méltó emléket állítani ezeknek a rászedett, csőbe húzott személyeknek, akiktől a becsületesen, kemény munkával megkeresett millióikat szedték el a gátlástalan bűnözők.

Koldusbotra jutott, szégyenében Németországban bujkáló erkölcsi zsinórmérték

Attila, János, Zoltán, Zsolt, Ádám, Csaba, Dávid és társaik fájdalmában fogunk osztozni a jövő héten, amikor is egy könnyes hangulatú cikkben felidézzük megnyomorításuk szomorkás körülményeit, amelynek következményeként ma már áldozatként, lehajtott fejjel kénytelenek járni-kelni a nagyvilágban.

Nekik most nagyon nehéz. Támaszra, mankóra van szükségük, hogy átvészeljék életük legnehezebb időszakát.

Néhány nap múlva bemutatjuk az olvasóközönségnek ezeket az ártatlan áldozatokat (jó, ha már most tudják: itt gyakorlatilag mindenki ártatlan és mindenki áldozat), akik gátlástalan, mindenre képes bűnözők prédájává váltak. Akaratukon kívül. Hiszen ők csak meg akarták egy kicsit forgatni a minimálbérüket, anyuka dugipénzét, a nagymama kisnyugdíjából összekuporgatott vésztartalékot. Ezek a talpig becsületes emberek csak a javát akarták mindenkinek.

A cikk elkészítésének fő támogatói: a Budai Irgalmasrend, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.

(folytatjuk)