A Budapest Környéki Törvényszék azt közölte, hogy 2019. július 28-án elrendelte a vádlott bűnügyi felügyeletét, amelynek hatálya alatt, 2020. január 23-án a férfinak meg kellett volna jelennie a bíróságon az „elmeállapota megfigyelése tárgyában tartott ülésen”.

Mivel ezt a férfi nem akarta megtenni, elhatározta, hogy megöli az őt kísérő rendőröket, majd megszökik. Ennek érdekében aznap felhívta a 112-es segélyhívószámot és valótlanul azt állította, hogy megsérült a válla, ezért rendőröket kért, hogy kórházba szállítsák, majd egy kést és nagyobb mennyiségű készpénzt vett magához.

Amikor a járőrök kiérkeztek a vádlott otthonához, egy mentő kórházba szállította őt. Onnan a vádlott szállításával megbízott rendőrpáros szolgálati gépjárművébe ültette a terheltet azért, hogy hazavigyék őt. Vállsérülése miatt a vádlottat nem bilincselték meg.

A bírósági közlemény szerint útközben a férfi az ablaknak szorította a mellette ülő rendőrnőt, akit késével megszúrt. Amikor ezt a járművet vezető rendőr észlelte, üresbe tette a kocsit, hátrafordult, hogy lefogja a támadót. Az első próbálkozása után az elkövető kiszabadította a kezét és többször megvágta a férfi sértettet. Amikor a rendőrnek sikerült megfognia a vádlott csuklóját, a társa elővette szolgálati fegyverét, amelynek a csövére a vádlott ráfogott és megpróbálta megszerezni.

Ezt a sértetteknek sikerült megakadályozniuk, így a rendőrnő a fegyverével ki tudott szállni a kocsiból és fegyverét a vádlottra irányította. Ugyanígy tett a társa is, miután kivette a kést a terhelt kezéből, majd erősítést és mentőt hívott. Nem sokkal később kiérkezett két, a közelben tartózkodó rendőr, akiknek a segítségével - a vádlott hosszas ellenállását követően - végül sikerült megbilincselni a támadót.

Mindkét sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, ám az őket ért szúrások akár életveszélyes állapotot vagy a halálukat is előidézhették volna. A törvényszék a vádirati tényállással részben egyetértve a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 17 év fegyházbüntetésre ítélte.

Indokolásában a bíróság kiemelte, hogy a vádlottnak nem személy szerint a sértettek, hanem a rendőrség, illetve a hatóság volt a célpontja. „Cselekménye során terrorista jellegű magatartást tanúsított, amelynek célja a félelemkeltés és a sajtó figyelmének felhívása volt”.

Továbbá a bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította az előre kiterveltséget és az emberölési szándékot, amely azonban befejezetlen maradt, a sértettek pedig enyhébb sérüléseket szenvedtek. Ugyanakkor a bíró hangsúlyozta, hogy aki rendőrre támad, az további minősítő körülmény, ezért az átlagosnál szigorúbb büntetést kell kapnia, így a határozott idejű szabadságvesztés kiszabását tartotta méltányosnak és kellően szigorúnak.

A döntés ellen az ügyész súlyosítás - életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása - miatt fellebbezett, míg a védelem enyhítés érdekében nyújtott be jogorvoslatot, így az ítélet nem jogerős.

A vádlott - élve jogával - nem vett részt az ítélethirdetésen.