- Laci nem megtört, inkább értetlen: csak kapkodja a fejét és nem érti, mit is akarnak tőle - mesélt a látogatásról idősebb P. László.

A gyanúsított fiatalember szülei  között korábban a válás miatt nagyon elmérgesedett a helyzet. Végül az apa a két gyermekével Uruguayba ment. Öt és fél évet éltek a dél-amerikai országban, ahol az apa szerint boldogok voltak.

Beszélt arról is, hogy a fia bár fizikából mindig jó volt, a kémiá­hoz sosem volt tehetsége. Szerinte már csak ezért is elképzelhetetlen, hogy képes legyen elkészíteni egy bombát, nem beszélve rossz kézügyességéről és - a férfi állítása szerint - békés természetéről, valamint jó neveltetéséről. Apja szerint fia mindig csendes, nyugodt volt, az Uruguayban töltött évek alatt látta a leginkább felhőtlenül boldognak Lacit.

- Akkoriban jó néhány barátja volt, és az iskola is jól ment neki: megtanult két nyelven írni, olvasni és beszélni. Abban az öt évben én egy felszabadult gyereket láttam, aki élvezi az életet. Aztán hazajöttünk, és a társai sajnos csodabogárként tekintettek rá az új iskolában: legfőképp azért, mert korábban külföldön élt. A beilleszkedését az sem szolgálta, hogy társaival ellentétben nem csavargott, nem ivott és cigarettát sem szívott soha. Szóval nem lett népszerű a társai között, de konfliktusai sem voltak - magyarázta az apa.

A férfi szerint a tanulás egy idő után nem ment annyira jól P. Lászlónak, a fiú nem igazán tudta megszokni a poroszos gimnáziumi rendszert. Szabadidejében, ha nem biciklizett vagy kajakozott, sokszor órákon át játszott autóversenyest a számítógépén. - Sok álma és vágya volt, legutóbb kamionsofőr akart lenni. Gyerekkorától spórolt pénzén vett magának egy házat, 1 millió forintért - mesélte László, aki Karmacson kezdett új életet gyerekeivel.

- Másodszor kell megküzdenem a fiamért, de mint először, most is állok a nehézségek elébe - zárta a beszélgetést László.