Az eljárás adatai szerint 2019. augusztus 25-én a három vádlott egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településre ment, mert családi konfliktusról érkezett bejelentés.

A vádlottak egy agresszív, ittas férfivel szemben intézkedtek. Azért, hogy megfékezzék, kezeit hátra bilincselték, mentőt kértek a helyszínre, és a férfit beültették a szolgálati gépkocsiba. Ám a vádlottak a mentő kiérkezését nem várták meg, hanem egy a településen lévő parkolóba hajtottak. A sértett nem tudott mozogni, továbbra is meg volt bilincselve és biztonsági övvel is rögzítették az autóban.

A férfiről a harmadrendű vádlott videofelvételt készített, amivel társai egyetértettek. Eközben az elsőrendű vádlott a sértett tarkóját megszorította és a fülébe kiabált. A sértett fájlalta a csuklóját, azonban az elsőrendű vádlott az agresszív viselkedést nem hagyta abba, eközben a gépkocsi első ülésen tartózkodó másodrendű vádlott hátrafordult és háromszor a sértett irányába ütött, egyszer el is találta. A felvételt készítő harmadrendű vádlott is kiabált a férfivel, majd az elsőrendű vádlott tovább folytatta a bántalmazást, megfélemlítést.

A tényállás szerint a vádlottak azzal a céllal tanúsítottak kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartást, hogy a sértettben az adott etnikai csoporthoz tartozása miatt riadalmat keltsenek.

A három volt rendőr szolgálati jogviszonya a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon az ügy kivizsgálását követően megszűnt, ellenük a Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség emelt vádat.

Kedden a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előkészítő ülést tartott, ahol a vádlottak és védőik nem kérték a vádirat ismertetését, így az ügyész büntetés kiszabására tett indítványt és megjelölte a bizonyítékait. A vádlottak az előkészítő ülésen lemondtak tárgyaláshoz való jogukról és beismerő vallomást tettek, amit a katonai bíró elfogadott, és így tovább már nem vizsgálta a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését.

A törvény szerint a vádlottak beismerésére után a bíróság nem szabhatott ki az ügyészi mértékes indítványnál súlyosabb büntetést, annál enyhébbet pedig nem tartott indokoltnak.

A bíróság bűnösnek mondta ki a három vádlottat hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás és bántalmazással, csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak miatt, melyet a harmadrendű vádlott bűnsegédként követett el.

A bíróság az ügyészi indítvánnyal egyezően az elsőrendű vádlottat 2 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá kötelezte indulatkezelési terápián való részvételre, amelynek ellenőrzése érdekében a próbaidő tartama alatt a vádlott pártfogó felügyeletét is elrendelte. A másodrendű vádlottat a bíróság 1 év 11 hónap, míg a harmadrendűt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását mindkettőjük esetében 3 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság mindhárom vádlottat lefokozta.

Az elsőfokú bíróság ítélete nem jogerős, az ügyész és a harmadrendű vádlott, illetve védője tudomásul vette, ám az első- és másodrendű vádlott és védője három nap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére.