A vádirat szerint N. János 2014 májusában egy este megvárta a feleségét a mosonmagyaróvári munkahelye előtt. Megölte, majd kocsijának csomagtartójába rejtette és hazaszállította. Gyermekük elalvása után a hentes végzettségű férfi a házban kialakított húsfeldolgozóban a holttestet feldarabolta, és már a gyilkosság éjszakáján megpróbálta elégetni. Ezután a húsfeldolgozóban használt eszközöket sósavval kezelte, később pedig a maradványokat a réten szétszórta.

A 45 éves férfi kapcsolata megromlott feleségével, a nő darnózseli otthonukból Győrbe költözött. Válófélben voltak, de az asszony, azért, hogy az ideiglenesen az apánál lévő kisebbik gyermekét láthassa, 2014. májusban úgy döntött, hamarosan visszaköltözik a házukba. A férj azonban nem tudta elfogadni felesége gyermekelhelyezéssel és visszaköltözéssel kapcsolatos szándékait.

Az első tárgyalási napon, a vádirat ismertetése után a bíró meghallgatta az emberöléssel gyanúsított N. Jánost, aki a bíróság előtt nem akart vallomást tenni, sem kérdésekre válaszolni, és közölte, hogy nem követett el bűncselekményt.

A bíró ismertette a vádlottnak a nyomozás alatt tett vallomásait, amelyekben azt állította, hogy a felesége életben van, és vitatta a maradványok DNS-vizsgálatának eredményeit. A nyomozás szerint a feleség akkor adott magáról utoljára életjelet, amikor bezárta a munkahelyéül szolgáló helyiséget. Ezután az asszony és a férfi mobiltelefonja egy irányba, Darnózseli felé mozgott.