Az 1996-ban, a Zala megyei Csapi településen meggyilkolt B. István vadkárbecsléssel foglalkozott, és bár hivatalosan nős volt, valójában egyedül élt. A Privátkopó.hu információja szerint az áldozat ismerősei körében nem volt titok, hogy a férfi otthonában rendszeresen megfordultak „alkalmi vendégek”, főleg fiatalkorú fiúk, akik néhány száz forintért (egy tanúvallomás szerint cigánygyerekek 200 forintért vállaltak nemi aktust a későbbi áldozattal) vagy apró ajándékért kielégítették a szexuális vágyait. A környék iskolái körül is rendszeresen feltűnő B. magatartása érdekes módon nem szúrt szemet a rendőrségnek, így homoszexuális, pedofil jellegű cselekményeit éveken át űzhette - büntetlenül.

B. István egy Somogy megyei településen ismerte meg F. Rajmundot, azzal a nem titkolt céllal, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen az akkor a 14-ik életévét éppenhogy betöltött, szegénysorból származó fiúval. A több mint százkilós, közel ötvenéves férfi ezt követően éveken át viszonyt folytatott „pártfogoltjával”, akinek imponáltak az éttermi vacsorázások, az autózások, a közös vadászatok és az ajándéktárgyak. Az évek során azonban egyre terhesebb és szégyenletesebb lett számára a kapcsolat, főként azért, mert valójában nem a férfiakhoz, hanem a nőkhöz vonzódott.

Máig nem tisztázott egyértelműen a gyilkosság körülménye, és az elkövető személye. Ami tény, hogy az akkor éppen nagykorúvá vált F. Rajmund 1996. április 4-én vagy 5-én este „vendéglátójánál” volt, akit április 10-én - letolt nadrággal -, az ágyán fekve, fejbe lőve találtak meg. Bár szemtanúk hiányában a halál pontos időpontját nem tudni, az vélhetően április 5. és 10. között következhetett be (ennél közelebbi időpontot nem tudott meghatározni a rendőrség). A vádirat szerint a férfi autója (egy Lada Niva), több értéktárgya (egy televízió, egy videomagnó, két gumiabroncs és egy fényképezőgép), valamint három lőfegyvere is ekkor tűnhetett el.

A jogosítvánnyal nem rendelkező, autót vezetni alig tudó, vendéglátójával szemben jelentős fizikai hátrányban levő fiatalember hiába került rövid időn belül a gyilkossági nyomozók látókörébe, egyértelmű bizonyítékok hiányában nem tudták a bűntett elkövetésével meggyanúsítani. A rendőrök ezért mindent egy lapra tettek fel, amikor 2015-ben - egy 2012-ben, Somogyudvarhely közelében talált lőfegyverre alapozva - megpróbálták beismerő vallomásra bírni a fiatalembert. Az egymásnak is ellentmondó vallomások közül (a nyomozati dokumentumok tanúsága szerint F. Rajmund 1996-ban, majd egy 2014-es tanúkihallgatáson is tagadta, hogy köze lett volna az esethez) végül egy beismerést kiválasztva igazolhatónak látszott a vád, amely szerint a most 38 éves férfi - társa biztatására - egy átalakított fegyverrel (ami azóta sem került elő) lőtte fejbe B. Istvánt, hogy megszerezze annak értékeit. Akkor úgy tűnt, egy gyors bírósági tárgyalássorozattal végre pontot tesznek a két évtizedes bűnügy végére.

Azonban a „koronatanú”, azaz F. Rajmund - rendőri nyomásgyakorlásra hivatkozva - váratlanul visszavonta a saját magára, valamint az állítólagos felbujtóra tett terhelő vallomását, így már csak egy „védett”, de annál készségesebb (vélhetően a hatóság által különböző „előnyök” kilátásba helyezésével „motivált”) cellatárs - akivel az elsőrendű vádlott hosszabb ideig azonos zárkában töltötte az előzetes letartóztatását - állítása igazolhatná a vádat, miután kiderült, hogy a legfontosabbnak vélt „bizonyíték” nem értékelhető valódi, megdönthetetlen bizonyítékként. A Privátkopó.hu információja szerint ugyanis a márciusi tárgyaláson egyértelművé vált, hogy a talált fegyver nem az áldozat eltűnt vadászfegyverei közül való. A fegyverszakértők szerint ráadásul nemcsak a kötelező vizsgálati jel hiányzik róla, hanem a gyártási száma sem egyértelmű, így az „előélete” követhetetlen. Így még az is lehetséges, hogy a puska - amelyet egy pulóverbe csavarva találtak - már a bűntény időpontját megelőzően az erdőszéli szeméttelepen hevert. A ruhadarabról pedig semmit sem tudni, mivel azt - meglepő módon - „érdektelennek” tartották a bűnügyi szakemberek a nyomozás során. Az már csak hab a tortán, hogy fegyvert megtaláló erdész a „bizonyítékot” elvitte a helyszínről az erdészetre, majd a rendőrséget megjárva került vissza az erdőhöz, hogy a helyszíneléshez statisztáljon…

A bűncselekmény elkövetésében kulcsfontosságú szerepet játszó Lada Niva, amelynek eltűnéséhez bűnsegédet is „találtak” a rendőrök, máig nem került elő. Pontosabban a bűncselekmény után néhány nappal - az elkövetés helyétől mintegy 500 kilométerre - felismerték a gépjárművet, egy rendőr édesapja szemfülességének köszönhetően, ez a mellékesnek nem nevezhető momentum azonban akkor elkerülte a rendőrség figyelmét, hiszen a körözött jármű vezetőjét, H. Istvánt csupán 16 évvel később, 2012-ben hallgatták ki, külföldön. Az eredménytelennek értékelt vallomással azonban a továbbiakban - érthetetlen módon - nem foglalkoztak a nyomozók. 

A bűncselekmény rekonstruálása tehát a vitatható és erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok és vallomások mellett nem lesz könnyű a soron következő, júniusi tárgyaláson. Mindezt tovább nehezíti, hogy a két évtizede történt helyszíneléskor készült rendőrségi videofelvétel, valamint több, a nyomozás során lefoglalt bizonyíték - rejtélyes módon - eltűnt…

Az ügyészség F. Rajmundot előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberöléssel, míg 43 éves társát emberölésre való felbujtással vádolja.

(Fotó: police.hu)