H. Zoltán és társa 2005. január 19-én, reggel jelent meg a Debrecen, Piac utca 52. szám alatti pénzintézetnél. Az volt a tervük, hogy amikor megérkezik az értékszállító páncélautó, akkor megszerzik a bankban lévő pénzt. Magukkal hoztak egy fegyvernek látszó tárgyat és a közelben, a banktól 400 méterre parkoltak le. Több szemtanú is látta őket, amint a bank és annak hátsó bejárata környékén járkáltak. A páncélautó 8 óra előtt néhány perccel futott be, a biztonsági cég egyik alkalmazottja a vezetőülésben maradt, kollégája a főbejáraton át a bankba igyekezett. Az értékszállító a bank biztonsági őrével együtt a hátsó kijáraton át ment a pénzszállító autóhoz. A biztonsági cég alkalmazottja kinyitotta a jármű oldalajtaját, és a trezorból kivett egy postai küldeményekkel teli A3 nagyságú borítékot, valamint egy kisebb, mintegy 10 kg súlyú zsákot, amelyben 330.000 forintnyi pénzérme volt. Ekkor lépett oda a vádlott és társa, egyikőjük az értékszállító melléhez nyomott egy kisméretű, fekete színű - feltehetőleg - játékfegyvert, majd megpróbálták a pénzeszsákot elvenni. Hogy akaratukat nyomatékosítsák, gáz spray-vel fújták le a pénzszállítót és a biztonsági őrt is. A zsákot azonban nem sikerült elvenniük, ezért H. Zoltán arcon ütötte az értékszállítót. A biztonsági őr a bántalmazást látva elővette a fegyverét, amikor azonban a két támadó észrevette a csőre töltött pisztolyt, hátrahagyva az értékeket és saját, közelben álló autójukat is, futva menekültek el a helyszínről. A rendőrök hamar felfigyeltek a gazdátlan autóra, majd miután nem jött érte senki, elszállították. Az elkövetők kilétére évekig nem derült fény, így a nyomozati eljárást hét évre felfüggesztették. Az aktákat 2012-ben nyitották meg újra, amikor a Bűnügyi Szakértői Intézet 2012-ben azonosított egy DNS mintát, amelyet az autóban egy cigarettacsikkről rögzítettek. Az azonosított tanú vezette nyomra a rendőröket, elmondta ugyanis, hogy unokaöccse használta az ominózus járművet. Később H. Zoltánra még ketten tettek terhelő vallomást. H. Zoltán végig tagadta a bűncselekmény elkövetését.

A Debreceni Járásbíróságra 2013 novemberében érkezett meg a vád, az első tárgyalást 2014 februárjában tartotta a bíróság. Csorba Cecília tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában elmondta: a bank 2005-ös VHS kamerafelvételei végig rögzítették a történteket, digitalizálásukra azonban a rossz minőség és a rossz tárolási körülmények miatt már nem volt lehetőség. A szemtanúk és a közelmúltban kihallgatott tanúk vallomásai azonban egyértelmű bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy valóban az elkövető ül a vádlottak padján. Több tanú egyébként maga is utazott az elkövetéshez használt autóban, így saját érdekük is azt diktálta, hogy vallomást tegyenek a vádlott ellen. Egyikük a Bv-ben H. Zoltán cellatársa volt, aki olyan információkat tudott, amelyeket csak a tettes árulhatott el neki. H. Zoltán poligráfos vizsgálata szintén eredményt hozott: azoknál a szavaknál jelzett fiziológiai változást, amelyeknek jelentőségük volt az ügyben. Ilyen volt a bank neve, a paróka, vagy hátrahagyott gépkocsi márkája is.

Az ítélet kiszabásakor egyébként a rendkívüli időmúlást enyhítő körülményként kellett értékelnie a bíróságnak, ezért kaphatott a vádlott a törvényi minimumnál is rövidebb szabadságvesztést.